A mi hősünk: Kiss Zoltán, a bátor honvéd alezredes, aki példaértékű elkötelezettséggel és bátorsággal szolgálja hazáját. Képességeivel és vezetői kvalitásaival nemcsak a harctéren, hanem a közösségében is hatalmas tiszteletnek örvend. Zoltán története ins
Az 1956-os forradalom évfordulója tiszteletére az idei pápai megemlékezés a belvárosi Deák Ferenc utcában vette kezdetét, ahol Kiss Zoltán emléktáblájánál gyűltek össze az emlékezők. Ma a hős honvéd alezredesre emlékezünk, aki bátorságával és elkötelezettségével maradandó nyomot hagyott a történelemben.
A korabeli Magyar Honvédség kiemelkedő felkészültségű és műveltségű, Ludovika akadémiát végzett, németül és franciául folyékonyan beszélő fiatal tisztje - aki rövid idő alatt a Magyar katonai ejtőernyőzés egyik megteremtője és óriási reménysége lett - otthonaként tekintett Pápára, hiszen mind hivatását, mind magánéletét illetően itt teljesedett ki felnőtt élete. Mint mindenhol és mindenkor, a Pápához kötődő bevetések alkalmával is bizonyítékát adta kiemelkedő tehetségének, bátorságának és tisztességének. Házassága - a rendkívül szép és okos pápai lánnyal, Adorján Alicével - révén e város láthatta őt boldog fiatal férjként, majd idővel három kisgyermeke édesapjaként.
Egy szörnyű korszak, az 1950-es évek hóhérai - ártatlanul, koholt vádak alapján - eltüntették őt, imádott családja és a hozzá hűséges katonái elől, akik rajongásig tisztelték. A pokol legsötétebb bugyra, az Andrássy út 60. siralomházába zárták, hogy megtörjék akaratát. Ott, ahol nemcsak minden perc, hanem minden egyes másodperc is ólomsúlyú terhet jelentett, 6 hónapon át tartották fogva. Végül 1952. április 12-én kivégezték. Kiss Zoltán, a kivégzése előtt tett vallomása szerint - mely a rendszerváltás után vált nyilvánossá - olyan brutális kínzásokon ment keresztül, amelyek meghaladták az emberi képzelet határait, mielőtt életét oltották ki.
Pápán, a Dr. Kovács Zoltán irányítása alatt álló önkormányzat 35 évvel ezelőtt emléktáblát állított a belvárosi Deák Ferenc utcában, Kiss Zoltán egykori pápai lakóhelyének falán. Az idei tavasztól kezdődően pedig az Alsóvárosi temetőben is található egy síremlék, amelyet Kiss Zoltán legfiatalabb gyermeke, a nemrégiben tragikus körülmények között elhunyt Dr. Kiss Balázs állíttatott. Ezzel azzal a szándékkal jött létre, hogy a pápai közösség számára lehetőséget biztosítson édesapja emlékének leróvására a temetőben. Nem titok, hogy a helyi lakosság mindig is szoros kapcsolatot ápolt az ejtőernyős századdal, ami tovább erősíti Kiss Zoltán örökségét és emlékét.
Az ejtőernyősök nem csupán a lakosság fizikai védelmét biztosították, hanem számos alkalommal siettek a polgári élet nehézségeinek orvoslására is, például árvíz idején. Budapesten, a Rákoskeresztúri Köztemető 198. parcellájában található egy sír, amely Kiss Zoltán emlékét őrzi. E sír máig üres, mivel hóhérai nem csupán életét oltották ki, de földi maradványait is olyan módon tüntették el, hogy azok antropológiai kutatások során sem bukkantak elő. Kétség sem férhet hozzá, hogy Kiss Zoltán, aki letartóztatása előtt éppen egy új ejtőernyő fejlesztésén dolgozott, és a sportlövészetben is számos díjat nyert, igazi példakép lehet a mai magyar katonák és kadétok számára!
