A legkülönösebb betegség: ezeknek az embereknek orvosi szempontból hiányzik a fantázia.

Képzeld el, hogy nem tudod elképzelni - ugye milyen furcsán hangzik már maga a mondat is? Pedig vannak olyan emberek, bár nem túl sokan, akik mentális képzelőerő nélkül élnek. Hogy boldogabbak-e, mint azok, akik élénk képzelőerővel bírnak, azt nehéz megmondani, ugyanakkor bizonyítottan van egy-két előnye az afantáziának.

Ezzel az agyi állapottal először Francis Galton, az angol polihisztor foglalkozott a 19. század végén, és utána sokáig senki. Több mint száz évvel később a brit Exeteri Egyetem viselkedésneurológiával foglalkozó professzora, Adam Zeman kezdte ismét kutatni az afantáziát.

Manapság, amikor egyre többször hallani a mesék olvasásának fontosságáról a gyermekek fejlődésében, és arról, hogy a vizualizációt milyen gyakran alkalmazzák különböző terápiákban, felvetődik a kérdés: vajon lehetséges-e egyáltalán fantázia nélkül élni? Hogyan tudnánk elmerülni egy regény világában, ha nem aktiválnánk a belső képzeletünket, hogy életre keltsük a szavak mögötti képeket? A meseolvasás nem csupán szórakozás, hanem kulcs a kreativitás és az érzelmi fejlődés kapujához, amely lehetővé teszi számunkra, hogy felfedezzük a világot a képzeletünk szárnyain.

A kutatók állítása szerint az afantázia nem csökkenti az életminőséget, és a munkavégzést sem befolyásolja negatívan. Érdekes módon Craig Venter, az emberi genom kutatásának egyik vezető alakja, megemlítette, hogy afantáziája révén még fókuszáltabb tud lenni a feladataira. Ezen kívül Ed Catmull, a Pixar egykori elnöke 2019-ben osztotta meg, hogy nála is diagnosztizálták ezt a jelenséget.

Zeman szerint az afantáziával élőknek annyival könnyebb, hogyha valamilyen traumatikus élmény éri őket, azon könnyebben túllépnek, mert a fejükben nem játszódnak le újra és újra a borzalmas képek. Az afantáziát vizsgáló más tudósok szerint ezeknek az embereknek a jövővel kapcsolatos elvárásaik sem olyan színesek, részletesek, ezért nem is csalódnak akkorát, ha esetleg valami nem úgy alakul, mint ahogy elképzelték.

Ugyanakkor azt fontos hangsúlyozni, hogy az afantáziával élők nem teljesítenek rosszabbul a tanulmányaik során vagy a munkahelyükön, csupán más módszereket alkalmaznak például az ismeretek előhívására. Ám nehézségek okozhat számukra az arcok felismerése vagy mondjuk két tárgy távolságának megbecsülése.

Egy kutatócsoport mélyrehatóan tanulmányozza az afantázia jelenségét, és próbálja feltárni, mi rejlik a háttérben. Bár a pontos okokat még nem sikerült meghatározniuk, felmerült, hogy a genetika szerepet játszhat a kialakulásában. Emellett agyvérzés vagy más típusú agykárosodás is hozzájárulhat a probléma megjelenéséhez. A tudósok között nincs konszenzus abban a kérdésben sem, hogy az afantáziás egyének képesek-e egyáltalán képeket formálni az elméjükben, vagy csupán valami akadályozza meg őket abban, hogy észleljék azokat.

Felmerül a kérdés, hogy vajon szükséges-e és lehetséges-e az afantázia "gyógyítása". Ha mégis megpróbálnánk, két potenciális megközelítés körvonalazódik. Az egyik lehetőség a vizualizáció fejlesztése, amelyhez a rajzolás mint eszköz vehető igénybe. A másik irányvonal pedig az agy nem invazív, finom elektromos stimulálásán alapul, amely segíthet a mentális képek előállításában.