A csupán 50 dollárért eladott festmény valójában egy 15 millió dolláros Van Gogh műalkotás rejtett értékét hordozza.

„Kérlek, formáld át a szöveget saját stílusodban” – fogalmazott Maxwell L. Anderson, a művészettörténeti szakértő és az LMI Group operatív igazgatója.

Az utóbbi tíz évben a műtárgyak hitelesítése terén új tudományos irányzatok kezdtek el teret hódítani. Egy technológiai cég bejelentette, hogy különféle szakértőkkel, köztük vegyészekkel és kurátorokkal működött együtt, hogy egy "adatalapú" módszertan kerüljön kidolgozásra a műalkotások alaposabb elemzésére.

A Wall Street Journal szerint több mint 30 000 dollárba kerülő megközelítés egyesítette a hagyományos műértést - amely figyelembe veszi a formai elemzést, a származást és a történelmi kontextust - az újabb tudományos módszerekkel. Az interneten közzétettek egy hosszú jelentést, amely részletesen ismerteti az eredményeket, valamint a festményt Van Gogh életművén belül elhelyező átfogó művészettörténeti kontextust.

Egy hagyományos vizuális elemzés keretében a vásznat olyan neves és autentikus Van Gogh-festményekkel vetették össze, amelyek között szembetűnő hasonlóságok figyelhetők meg. Különösen érdekes, hogy a halászt háromnegyedes nézetben ábrázolták, ami megegyezik Van Gogh négy, 1889-ből származó önarcképének ábrázolásmódjával. Az LMI kutatásai alapján a kórházba került Van Gogh életének utolsó évében felhagyott a jellegzetes, élénk színekkel való festéssel, és inkább egy visszafogottabb, tompább palettát választott, hasonlóan ahhoz, amit az Elimar esetében is alkalmazott. Ezen időszak alatt több "fordítást" is készített más művészek által írt könyvekben található művekből, ezzel is gazdagítva saját művészi kifejezésmódját.