A Világkereskedelmi Központ első támadói egy rendkívül sötét és tragikus forgatókönyvvel kalkuláltak, amely szerint 250 ezer amerikai élet kioltása volt a céljuk.

Tragédiába torkollott a moszkvai Dubrovka színház ostroma

Bár a terroristák abban bíztak, hogy az északi torony a robbanás következtében ráomlik a déli toronyra, mindkét épület végül megmaradt a helyén. A merénylet következményeként azonban több mint ezer ember szenvedett sérüléseket, és sajnos hatan életüket is vesztették.

Juszefet, akit az akcióban való részvétel miatt gyanúsítottak, hasonlóan társához, életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. A hetedik gyanúsított, Abdul Rahman Jaszin, jelenleg szabadlábon él, és tartózkodási helye ismeretlen.

Juszef kezdetben New York olyan negyedeit célozta meg, ahol a zsidó közösség él, de később a World Trade Center mellett határozta el magát.

Állítása szerint az volt a célja, hogy a robbantás révén 250 ezer amerikai életet kiolthat, ezzel próbálva megérteni, mit élhettek át a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák áldozatai.

Juszef támogatását nemcsak anyagi javakkal, hanem bölcs tanácsokkal is kiegészítette unokatestvére, Hálid Sejk Mohamed, aki később a 2001. szeptember 11-i terrortámadás egyik kulcsszereplőjeként került a figyelem középpontjába.

A merénylők 1993. február 26-án egy bérelt, sárga színű kisbuszba rejtették a több mint 1300 fontnyi (590 kilogrammnyi) robbanószert.

A kocsi nem sokkal dél után parkolt le a World Trade Center északi tornya alatti nyilvános parkolóban. Juszef élesítette a bombát, majd a 12:17-kor bekövetkező robbanás előtt társával, a sofőr Ejad Iszmoillal együtt elhagyta a helyszínt.

Az épület egy hónappal később ismét megnyitotta ajtajait, azonban a halálos áldozatokkal járó merénylet híre mélyen megrázta az amerikai társadalmat.

Az egyik szemtanú így fogalmazott: "Olyan érzésem volt, mintha egy repülőgép zuhant volna az épületre." Nem is gondolhatta, hogy nyolc év múlva a legrosszabb álma valósággá válik.